Édenkert Ez egy kritikus megoldás És a keleti partot sújtja Ez egy rakás zűrzavar Mint a hazugságok, amiket beadnak neked Egy elmebetegség törékeny Fogfájását érzed És ide visszarohannak Nézd, térden állva felsorakoznak Mert a hízelgő seggnyalók Lábad elé vetik bűnbánatukat Ha már nincs hova menniük Nézd, bejönnek az utcákról Míg kívül a kaput döngetik Magukban a fogukat csikorgatják Gyerünk, vess az oroszlánok elé! És az egész átkozott üvöltő csürhét is Bármerre fordulsz, a részeg semmirekellők Mindenütt ott vannak Mondd, hogy várhatjuk el egyáltalán Hogy egy nemzedék tanuljon? Ez a tűz ég Elszabadult Ez nem egy olyan probléma amit megállíthatsz Ez rock and roll Egy falon olvastam Azonnal megragadt a fejemben Így szólt: „A nyugtalan világ Feszültségére táncolj” Tart a fajüldözés És ki veti az első követ? És minden lehetséges módon szeretkezünk Néha, ha kinézek Alig látom a napfényt Úgy érzem, a tiéd lehetne De nem az enyém, hogy elvehesd Elvesztünk az Édenkertben Mondom, elvesztünk az Édenkertben És ezt senki nem fogja elhinni De mi elvesztünk az Édenkertben Ez a tűz ég Elszabadult Ez nem egy olyan probléma amit megállíthatsz Ez rock and roll Leszophatod! Ha így nézem, én sehogy Nem tudok beilleszkedni Ne te mondd meg, mit látok Ne te mondd meg, miben higgyek Nem vagyok babonás De megérzem, ha valami nincs rendben Eddig egy Remény nevű Kurvával vonakodtam Hadd húzzon el a rejtett áramlat Elvesztünk az Édenkertben Mondom, elvesztünk az Édenkertben És ezt senki nem fogja elhinni De mi elvesztünk az Édenkertben A legtöbb szervezett vallás Gúnyt űz az emberiséggel A kormányaink veszélyesek És ellenőrizetlenek Az Édenkert is csak egy temető Ha lett volna rá vevő Ha eladták volna még a lelkem is Ez a tűz ég Elszabadult Ez nem egy olyan probléma amit megállíthatsz Ez rock and roll Elveszve az Édenkertben (És nem mérgező almáról vagy vagy valami hiányzó oldalbordáról beszélünk) Elvesztünk az Édenkertben Ezt senki nem fogja elhinni Elvesztünk az Édenkertben Ez a tűz ég Elszabadult Ez nem egy olyan probléma amit megállíthatsz Ez  rock and roll   Ne átkozz Ne átkozz Ha megmondom a magamét Mert a hallgatás nem ér aranyat Ha magamban tartom Mert voltam ahol voltam És láttam amit láttam Fogom a tollat és leírom Mert ez mind hozzám tartozik Legyen az dal vagy egyszerű beszélgetés Hogy nyelvemet visszafogja Csendes fenntartással beszéljek Ha egyszer hallották a szavaid Már besorolhatnak valahová Az én szavaim talán megzavarnak De legalább van rá válasz Néha ölni akarok Néha meghalni Néha rombolni akarok Néha sírni Néha visszaadnám Néha feladnám Néha adnék Néha szart se adok az egészért Ez csak egy kis idő Remélem megérted Soha nem akartam, hogy ez történjen Nem akartam ember lenni Hát elbújtam a világomba Elvettem amit csak találtam Sírtam mikor egyedül voltam Eleste mikor vak voltam De ne átkozz Ha megmondom a magamét Mert a hallgatás nem ér aranyat Ha magamban tartom Mert voltam ahol voltam És láttam amit láttam Fogom a tollat és leírom Mert ez mind hozzám tartozik Hogy tudnálak valaha kielégíteni És hogy tudnám elérni, hogy lásd Hogy mélyen belül mind vagyunk valakik És mindegy, ki akarsz lenni De most mosolyognom kell Remélem megérted Hogy ez az ember elmondhassa: megtörtént Elítélték ezt a gyereket Hát beléptem a világodba Észhez térítettelek És én vagyok az egyetlen tanú A bűnömre De nézd, mit tettünk Az ártatlanokkal és fiatalokkal Hallgasd ki beszél Mert nem mi vagyunk az egyetlenek A szemünk által összegyűjtött szemét Lerakódik az agyunkban Beletép a tudatos gondolatainkba Mondd meg, kit okolhatunk Tudom, nem akarod hallani a sírásom És tudom, hogy nem akarod hallani, hogy letagadom Hogy a kielégülésed öncsalás De a te csalódásaidhoz semmi közöm Biztosra vesszük, hogy tudjuk az egész történetet A borítója alapján ítélünk meg egy könyvet És azt olvasunk, amit akarunk A kiválogatott sorok között Ne dicsőíts És ne bálványozd a tintát Vagy elvesztettem az érdeklődésem Megtalálod a hiányzó láncszemet? Csak a saját életedet élve érvényesítheted magad Más bőrébe bújni kibaszott időpocsékolás A megsértetteknek küldöm ezt a dalt Kimondtam, amit gondolok, soha nem tettettem Mint ahogy sokan teszik, mert tetszeni szeretnének Ha átkoznám az álláspontodat Rám figyelnél-e végre?   De ne átkozz Ha megmondom a magamét Mert a hallgatás nem ér aranyat Ha magamban tartom Mert voltam ahol voltam És láttam amit láttam Fogom a tollat és leírom Mert ez mind hozzám tartozik Ne átkozz Mondom ne átkozz Mondom ne dicsőíts Ne átkozz   Rohadt almák Gyémántok és száguldó autók Túl sok pénz Fejem a felhők között van Ezeken a gondolatokon rágódom Homokban a lábam Van egy házam a hegyen Fejfájásom van mint egy anyának Borzongásaim kétszeres ára Hideg nap van A szárazföld felől fúj Mondom, ez az közlekedés pocsék El tudnál vinni? És megpróbálok egy történetet lefesteni Mondasd el a képeiddel Abból kell megélned Amit magadnak hoztál eladásra Van néhány eredeti Hamisítvány Rohadt almám Ingyenes kóstoló Hogy meglegyen a lelki nyugalmad Csak 9.95 USD Visszakaptam a vámtól a fényképezőgépem A törvénnyel minden rendben Látniuk kellett hogy jövök Hát nem kurva jó ez az élet? Mikor a szar a plafonig ért Nem bírtam tovább Hát igen, gyakori repülő vagyok A testem lélegzik amíg tud De amit nem értek, az az Hogy az én világom nem lett jobb Ha megérinthetném az eget Hát elúsznék rajta Míg mindenki arról beszél Hogy én is csak egy vagyok a sok közül Ha rajtam állna Azt mondanám csak: hagyjatok élni Miért hagyjuk, hogy egyetlen rohadt alma Tönkretegye az egész átkozott kupacot? Arany és kaviár Most miért nem csillapítjátok a fásultságom? Biztonságban lehetnék Ha megtaníthatnám a kezeimet látni De most lent vagyunk az alvégen Ahol megfulladva szeretnének látni Ráférne a mosás a szennyesedre Majd kiteregetjük az egész városban Hollywood olyan, mint egy szárító És mi lent lógunk a napnyugati madzagon És te majd szívod le a drogot Míg az életed szép és eleven lesz Mikor a szar a plafonig ért Nem bírtam tovább Hát igen, gyakori repülő vagyok A testem lélegzik amíg tud De amit nem értek, az az Hogy az én világom nem lett jobb Ha megérinthetném az eget Hát elúsznék rajta Míg mindenki arról beszél Hogy én is csak egy vagyok a sok közül Ha rajtam állna Azt mondanám csak: hagyjatok élni Miért hagyjuk, hogy egyetlen rohadt alma Tönkretegye az egész átkozott kupacot? Mikor a szar a plafonig ért Nem bírtam tovább Hát igen, gyakori repülő vagyok A testem lélegzik amíg tud De amit nem értek, az az Hogy az én világom nem lett jobb Ha megérinthetném az eget Hát elúsznék rajta Míg mindenki arról beszél Hogy én is csak egy vagyok a sok közül Ha rajtam állna Azt mondanám csak: hagyjatok élni Miért hagyjuk, hogy egyetlen rohadt alma Tönkretegye az egész átkozott kupacot? Miért hagyjuk, hogy az az egyetlen rohadt alma Tönkretegye az egész átkozott kupacot? Fiú!!   Döglött ló Rosszul vagyok ettől az élettől Nem mint érdekelne téged Nem én vagyok az egyetlen Akivel ezeken az érzéseken osztozom Senki nem érti igazán Miért vagyunk itt Soha meg nem jelenő Válaszokat keresünk De talán, ha igazán komolyan megnézném Azt látnám, hogy te is próbálod Megérteni ezt az életet Amin mind keresztülmegyünk (Aztán amikor azt mondta, hogy tönkre akarja tenni a kocsim … nem tudtam, mit tegyek) Néha úgy érzem, mintha egy döglött lovat ütnék És nem tudom, miért kedvetlenítenél el Szeretném azt hinni, hogy a szerelmünk Egy kicsit többet is megér Talán viccesen hangzik, de azt gondolnád Most már mosolyognék Azt hiszem, vannak dolgok amik sose változnak Sohase változnak Találkoztam egy öreg cowboyjal Láttam a tekintetét Valami azt súgja, ő már járt itt Mert a tapasztalat bölcsebbé tesz Még csak kisfiú voltam Amikor először gondoltam arra Hogy egy nagy csibész vagyok Ez visszahozta az ördögöt belém De néha úgy érzem, mintha egy döglött lovat ütnék És nem tudom, miért kedvetlenítenél el Szeretném azt hinni, hogy a szerelmünk Egy kicsit többet is megér Talán viccesen hangzik, de azt gondolnád Most már mosolyognék Azt hiszem, vannak dolgok amik sose változnak Sohase változnak Nem igazán vagyok egy úgymond öreg lélek Meg zöldfülű vagyok Ezen a nyomon már jó párszor jártam De most a por tisztulni kezd Ó igen!!! Néha úgy érzem, mintha egy döglött lovat ütnék És nem tudom, miért kedvetlenítenél el Szeretném azt hinni, hogy a szerelmünk Egy kicsit többet is megér Talán viccesen hangzik, de azt gondolnád Most már mosolyognék Ó igen, mosolyognék Sehogy nem mosolyognék Ó mosolyognék Rosszul vagyok ettől az élettől Nem mintha érdekelne téged Nem én vagyok az egyetlen Akivel ezeken az érzéseken osztozom   Kóma Hé, kómában találtál És nem hiszem, hogy valaha is Szeretnék visszatérni … erre a világra Egész jó ebben a kómában Mert senki nem hozhat többé Vissza … erre a világra Most úgy érzem, mintha elrepülnék Nem érzem a nagy nyomást És ez tetszik De a testem hív A testem hív Gyere vissza erre a világra Mélyen a feketeség tengerében lebegve Végre meglátom a fényt A csontokat az árbócomon Hát elhajóztam Elhajóztam Oly könnyen elmehetnék Még a barátok visszahívnak Mondom ők Ők mindent rám hagynak Mikor csak tisztaságra volt szükségem És valakire, aki megmondja Mi a fasz van itt Az isten verje meg! Távolabb és távolabb siklok Csoda, hogy tudunk annyi ideig Élni egy magunk által teremtett világban Egy ilyen szaros világban Segíts! Segíts! Segíts! Segíts! Te szemét! Kérlek, érts meg Kicsavart álmaim roncsain Mászok keresztül De ez az olcsó önvizsgálat Csak nem tudja elnyomni a sikításom És az útkereszteződésénél várok Rád várok Rád várok Hol vagy? Többé senki nem fog zavarni Többé senki nem háborgat Nem tudom megérteni, mire jó a sok küzdelem De itt lent a parton olyan szép Bárcsak te is láthatnád Mert nincs mit látni Itt béke van és jól érzem magam Nem úgy, mint a régi világomban Ahol nem is akartam élni soha Még egy pofont neki! Még egy pofont a mocsoknak! Úgy éled az életed, mintha kóma lenne Hát mondd meg, miért akarnánk A te indokaid alapján